Hű.. Messze van már az utolsó bejegyzésem. Pénteken a barátnőmmel vásároltam, ami jó volt nagyon, beszélgettünk, és megnyugtattam, hogy nemsokára énis visszatérek tanulóvárosomba, úgyhogy nem kell sokáig hiányolnia a társaságomat. Vettem neki egy karkötőt, mert szegény már hónapok óta ácsingózik rá, de sosem volt pénze. Nekem meg most épp volt, és úgy döntöttem, megajándékozom. Persze nem akarta elfogadni, de a rábeszélőképességem csodákra képes :)
A hétvégét Pécsen töltöttem, de igazából nem történt semmi különleges. Napjaink nagy részét a lakásban töltöttük, Jetixet és Vivát bámultunk felváltva. Megtudhattuk, hogy mik a No Thanx top negyvenes rockbandái. Nagy élmény volt, mondanom sem kell. Egyik este kimentünk sétálni, láttuk, ahogy a rendőrbácsik letartóztatnak egy csúnya bácsit, és a Mekiben akadt néhány szemtelen ifjú bámulónk. Hát ők viccesek voltak, és egész kicsit feltűnőek.
És buszozhattunk 3 órát hazafelé. Na az volt a szépséges, minden kis megállóban megálltunk, a végére azt hittem, soha nem ülök többé buszra. Szóval elzötyögtünk kellemesen haza, itthon pedig várt rám az életmódváltás, amit függőben hagytam erre a két napra. Hétfő este óta járok futni becsületesen (azaz eddig két alkalom történt meg), valamint vedelem a csalánteát, aminek az íze rossz, és állandóan pisilnem kell tőle, de állítólag jót tesz. Hát én elhiszem. Tegnap este voltunk bevásárolni, és 5 percig csorgattam a nyálam a csokik előtt, de a tesóm elráncigált, és felvilágosított, hogy én most épp életmódot váltok.. Milyen rendes tőle.
Na és extra jó hírnek örvendhettem tegnap este, miután közölték velem a csoporttársaim, hogy nem jövő héten kezdődik a suli, hanem 11-én. De miért, ó, miért teszik ezt velem? Lassan az unalom fog velem végezni itthon, már a mosogatásra is rávisz a lélek lassan. Tegnap már a szobámat is kitakarítottam!!! Ezek baljós előjelek. Mondjuk mozogni már nem nagyon tudok, mert szétszed az izomláz, főleg a lábamban, de a hasamat sem kíméli. Azért nem mondok le a futásokról, legalább úgy érezhetem, hogy teszek valamit az egészségemért. De ez a csalántea tényleg gáz.
A hétvégét Pécsen töltöttem, de igazából nem történt semmi különleges. Napjaink nagy részét a lakásban töltöttük, Jetixet és Vivát bámultunk felváltva. Megtudhattuk, hogy mik a No Thanx top negyvenes rockbandái. Nagy élmény volt, mondanom sem kell. Egyik este kimentünk sétálni, láttuk, ahogy a rendőrbácsik letartóztatnak egy csúnya bácsit, és a Mekiben akadt néhány szemtelen ifjú bámulónk. Hát ők viccesek voltak, és egész kicsit feltűnőek.
És buszozhattunk 3 órát hazafelé. Na az volt a szépséges, minden kis megállóban megálltunk, a végére azt hittem, soha nem ülök többé buszra. Szóval elzötyögtünk kellemesen haza, itthon pedig várt rám az életmódváltás, amit függőben hagytam erre a két napra. Hétfő este óta járok futni becsületesen (azaz eddig két alkalom történt meg), valamint vedelem a csalánteát, aminek az íze rossz, és állandóan pisilnem kell tőle, de állítólag jót tesz. Hát én elhiszem. Tegnap este voltunk bevásárolni, és 5 percig csorgattam a nyálam a csokik előtt, de a tesóm elráncigált, és felvilágosított, hogy én most épp életmódot váltok.. Milyen rendes tőle.
Na és extra jó hírnek örvendhettem tegnap este, miután közölték velem a csoporttársaim, hogy nem jövő héten kezdődik a suli, hanem 11-én. De miért, ó, miért teszik ezt velem? Lassan az unalom fog velem végezni itthon, már a mosogatásra is rávisz a lélek lassan. Tegnap már a szobámat is kitakarítottam!!! Ezek baljós előjelek. Mondjuk mozogni már nem nagyon tudok, mert szétszed az izomláz, főleg a lábamban, de a hasamat sem kíméli. Azért nem mondok le a futásokról, legalább úgy érezhetem, hogy teszek valamit az egészségemért. De ez a csalántea tényleg gáz.
