Hát rég nem jártam erre.. 3 hónap. Andrással minden rendben, szerelmesek vagyunk, nem veszekszünk, mondhatni minden tökéletes, kivéve, hogy keveset találkozunk, de hát ezt tudhattuk előre, nem ért senkit meglepetés.
Vizsgaidőszak van, fáradt vagyok és ideges.. És nincs bennem elég aktivitás ahhoz, hogy most többet írjak.
Pá..
visszatérésem
2008.06.02. 23:03 | flying | Szólj hozzá!
számolj foltokat utána
2008.03.04. 00:21 | flying | Szólj hozzá!
Szombaton 30Y koncert volt, és szombat óta járok az Andrással :) Most jól érzem magam! Rövid leírást adok az elmúlt napok történéseiről..
Szóval a múlt hét.. Katasztrófa, az autó aksija csak a kezdet volt. Minden megtalált, ami megtalálhatott. Tönkrement a bankkártyám, épp, mikor nem vittem magammal készpénzt a koleszba. Éljen.. Ráadásul ez a Tesco pénztáránál derült ki, mikor fizetni akartam. Ááá, nem égett a fejem. Kölcsönkértem az egyik koleszos csajtól. Aztán egész héten göthös voltam, ami miatt nem tudtam edzeni. A hazafelé jövő vonatom késett 70 percet, és a csoportból a leggyogyibb csaj talált meg a váróban, h beszélgessen velem. Pénteken csajos estét tartottunk a barátnőimmel, de ránk szállt egy csapat részeg állat.. Éjjel nem tudtam aludni a folyamatos köhögésem miatt. Szombat reggel, az egész heti kitartó napsütés után borult ég fogadta a pillantásaimat. Délelőtt elmentem beszélgetni egy barátnőmhöz, h elmeséljem neki az Andrást, meg az egész hetet. Szegénynek annyi baja van, h nem győzte sorolni, lelombozott engem is. Délután még aludtam pár órát, hogy kipihenjem az éjszaka fáradalmait.
És végre eljött az este :) Koncert előtt elmentünk a restibe, ittunk egy kicsit, de nem sokat, csak a hangulat kedvéért. Aztán elmentünk a koncert helyszínére, ahol a fiúk ott is hagytak minket, mi pedig nagy szenvedések árán eljuttattuk a cuccainkat a ruhatárba. A koncert iszonyat nagy volt, az első sorban foglaltam helyet, középen :) Tele is lettem lila foltokkal, különösen a csípőm tájékán.
Utána mindenki hazament, mi ketten pedig ott maradtunk, és a jól bevált kocsi hátsó ülése féle csövezést választottuk programul. Hajnali kettőig ott voltunk, aztán hazavitt :) Szegény negyed négykor ért haza... Én már háromkor ágyban voltam, de megint felébredtem reggel 9kor a kehe miatt.
Úgy döntöttem, ma elmegyek dokihoz a suli helyett.. A felsőoktatás megvár. Fel is írt kétféle gyógyszert, és elrendelte, hogy maradjak itthon a héten. Este pedig kitört a harmadik világháború.
A történet ott kezdődik, hogy egész hétvégén MSN-en osztogattam a tanácsokat egy srácnak a koleszból, azzal kapcsolatban, hogy mit írjon egy lánynak, akivel meg szeretne ismerkedni. És ma kiderült, hogy a srác nem mondta el ezeket a dolgokat annak a lánynak, akivel elvileg ők barátok. Szóval itt nagy sértődés történt, és a középpontban én álltam. Egész este az ment, hogy a sráccal MSN-eztem, a lányokkal telefonon beszéltem, és így üzengettek ők egymásnak rajtam keresztül. Rettenetes volt. Még mindig nem zárták le az ügyet, de én innentől kezdve nem akarok belefolyni a dologba.. Ez nem az én műfajom. És még mindig a srácot nyugtatom, hogy rendbejönnek a dolgok.
Az életem egy nagy lelkisegély-szolgálat :) Nekem csak ez a blog van :D De most megyek is, lefekszem, mert beteg ember ne üljön fél egyig a számítógép előtt.
Szóval a múlt hét.. Katasztrófa, az autó aksija csak a kezdet volt. Minden megtalált, ami megtalálhatott. Tönkrement a bankkártyám, épp, mikor nem vittem magammal készpénzt a koleszba. Éljen.. Ráadásul ez a Tesco pénztáránál derült ki, mikor fizetni akartam. Ááá, nem égett a fejem. Kölcsönkértem az egyik koleszos csajtól. Aztán egész héten göthös voltam, ami miatt nem tudtam edzeni. A hazafelé jövő vonatom késett 70 percet, és a csoportból a leggyogyibb csaj talált meg a váróban, h beszélgessen velem. Pénteken csajos estét tartottunk a barátnőimmel, de ránk szállt egy csapat részeg állat.. Éjjel nem tudtam aludni a folyamatos köhögésem miatt. Szombat reggel, az egész heti kitartó napsütés után borult ég fogadta a pillantásaimat. Délelőtt elmentem beszélgetni egy barátnőmhöz, h elmeséljem neki az Andrást, meg az egész hetet. Szegénynek annyi baja van, h nem győzte sorolni, lelombozott engem is. Délután még aludtam pár órát, hogy kipihenjem az éjszaka fáradalmait.
És végre eljött az este :) Koncert előtt elmentünk a restibe, ittunk egy kicsit, de nem sokat, csak a hangulat kedvéért. Aztán elmentünk a koncert helyszínére, ahol a fiúk ott is hagytak minket, mi pedig nagy szenvedések árán eljuttattuk a cuccainkat a ruhatárba. A koncert iszonyat nagy volt, az első sorban foglaltam helyet, középen :) Tele is lettem lila foltokkal, különösen a csípőm tájékán.
Utána mindenki hazament, mi ketten pedig ott maradtunk, és a jól bevált kocsi hátsó ülése féle csövezést választottuk programul. Hajnali kettőig ott voltunk, aztán hazavitt :) Szegény negyed négykor ért haza... Én már háromkor ágyban voltam, de megint felébredtem reggel 9kor a kehe miatt.
Úgy döntöttem, ma elmegyek dokihoz a suli helyett.. A felsőoktatás megvár. Fel is írt kétféle gyógyszert, és elrendelte, hogy maradjak itthon a héten. Este pedig kitört a harmadik világháború.
A történet ott kezdődik, hogy egész hétvégén MSN-en osztogattam a tanácsokat egy srácnak a koleszból, azzal kapcsolatban, hogy mit írjon egy lánynak, akivel meg szeretne ismerkedni. És ma kiderült, hogy a srác nem mondta el ezeket a dolgokat annak a lánynak, akivel elvileg ők barátok. Szóval itt nagy sértődés történt, és a középpontban én álltam. Egész este az ment, hogy a sráccal MSN-eztem, a lányokkal telefonon beszéltem, és így üzengettek ők egymásnak rajtam keresztül. Rettenetes volt. Még mindig nem zárták le az ügyet, de én innentől kezdve nem akarok belefolyni a dologba.. Ez nem az én műfajom. És még mindig a srácot nyugtatom, hogy rendbejönnek a dolgok.
Az életem egy nagy lelkisegély-szolgálat :) Nekem csak ez a blog van :D De most megyek is, lefekszem, mert beteg ember ne üljön fél egyig a számítógép előtt.
..ha a szívnek a testben benne táncot járni volna kedve...
2008.02.24. 02:15 | flying | Szólj hozzá!
A mai estém nagyon komoly volt. Egy egyszerű kis randinak indult, sőt, még annak sem nevezném, maradjunk baráti találkozónál. A hiba ott történt, hogy leállítottam az autó motorját. De kezdjük az elején.
Egy ismerősömmel megbeszéltük, hogy találkozunk, mert meg akar tőlem kérdezni valamit (ez az az ismerős, akivel msnezek, és aki szilveszter után pöppet nyomult), ami nem msn-téma. Kíváncsi lettem, ilyen a női természet, így hát megbeszéltük ma este hatra, egy mindkettőnknek közeli városba a találkozót. Nagyon jól indult, nem is ketten voltunk, hanem rögtön összejöttünk négyen, mert hozzánkcsapódott még két haver, amit nem bántunk, mert szeretjük őket - többnyire :)
Lényeg a lényeg, egy darabig elvoltunk így négyesben, poénkodtunk, satöbbi, aztán a két srác lekopott, elmentek filmet nézni, vagy valami hasonló, mi meg visszaballagtunk az autómhoz. Beültünk, elszórakoztunk a laptoppal, videókat néztünk, meg képeket, és mikor valamiért kinyitottam az ajtót, a szokásos pittyegés helyett valami nagyon fura, nyújtott hangja volt. Elcsodálkoztam, de rögtön le is esett a tantusz, hogy anyáááám, lemerült az aksi!!! Nee, teljesen kétségbeestem, a srác nyugtatgatott, hogy minden oké lesz, megoldjuk.. Felhívott valakit, hogy hozzon nekünk kábelt, amivel az egyik autó aksijából lehet naftát rakni a másikébe, de nem volt neki... Aztán megkértünk valakit, hogy segítsen betolni, persze ez nem sikerült, aztán leblokkolt a kormány is. Na, ekkor jött a nagy esemény, felhívtam aput. Azt mondta, van ott valahol egy segélyhívó szám ilyen esetekre, keressem meg, hívjam fel. Felhívtam, a csajszi azt mondta negyven perc múlva kijön valaki -hurráááá-, és minden rendben lesz. Meglepetésünkre negyed órán belül megjött az autómentő, és pöccintett az aksiba egy kis energiát :) Járattuk még a motort egy órán keresztül, hogy töltődjön, közben bent kuporogtunk a hátsó ülésen, és beszélgettünk. Amit meg akart kérdezni, az az volt, hogy egy közös haver azt mondta neki, hogy én fel akartam őt szedni szilveszterkor - hogy ez igaz-e. Erre én mondtam neki, hogy egy másik haver azt mondta nekem, hogy valaki szerint mi majdnem összejöttünk akkor. Ezekután megállapítottuk, hogy valaki nagyon kever, aztán azon gondolkodtunk, hogy miért, meg honnan jött ez nekik. Miután arra jutottunk, hogy ennek nincs semmi értelme, elbeszélgettünk egy csomó más dologról, és nagyon jó volt :) Már majdnem elaludtunk a kényelmes melegben, mikor megkérdezte, hogy szabad-e.. Mondtam, hogy szabad, és megcsókolt :D:D:D olyan jó volt... de aztán megnéztük, mennyi az idő, megijedtünk, és mindenki indult szanaszét haza.
És most itt vagyok, le kellett írnom, mielőtt valami kimegy a fejemből. Elálmosodtam :) Emlékezetes volt, az biztos!!
de ha megfázik, pont úgy csinál, hogy lázas, tüsszent, meg a taknya...
2008.02.20. 17:38 | flying | Szólj hozzá!
Egy káosszá vált az életem. Mindez többek között annak köszönhető, hogy visszatértem a felsőoktatás rendkívüli útvesztőjébe. Az elmúlt héten kiderült, hogy az órarendünk teljességgel hibás, és vannak benne szanaszét olyan órák, amik nem is a mi évfolyamunknak vannak kitalálva. Ezzel szemben ami nekünk kellene, az se az ETR-ben, sem az órarendben nem volt megtalálható, és lelkesítő módon, kurzushirdetési kérelmet kellett írnunk azért, hogy felvehessük a normális órarend szerinti tantárgyakat!!!!! Hihetetlen, hogy ők cseszik el, és nekünk kell helyrehozni, nem kevés fáradtság és intézkedés árán..
Aztán kiderült, hogy szakirányt kell választani, MOST, mert ugye lesz szakmai gyakorlat már ebben a félévben is. Elindult hát az öldöklő harc a helyekért, mert kiderült az is, hogy fele-fele arányban kell betölteni a helyeket, tehát 14fő ide, 14fő oda. Olyan meg persze a mesében sincs, h pont fele-fele legyenek meg az emberek. A lényeg, hogy a végére öt ember kivételével mindenki oda ment, ahová akart az elejétől fogva. A szakmai gyakorlatomat egy nyelviskolában kell majd teljesítenem, 3 alkalommal leszek bent 4-4 órát. A szobatársammal leszek együtt, szóval ez is jól sikerült. De amíg a gyakorlatvezetőt megtaláltuk, hát az kalandos volt. A nő szinte soha nem volt bent, ma kaptuk el véletlenül, és így is öt perc alatt lerendezett minket. Látszik, hogy fontos neki a dolog :)
És náthás is lettem hála az égnek. Elkaptam valakitől, csak nem tudom meghatározni a hordozót, mert mindenki beteg volt már rajtam kívül :) Most megyek, haldoklom tovább..
Aztán kiderült, hogy szakirányt kell választani, MOST, mert ugye lesz szakmai gyakorlat már ebben a félévben is. Elindult hát az öldöklő harc a helyekért, mert kiderült az is, hogy fele-fele arányban kell betölteni a helyeket, tehát 14fő ide, 14fő oda. Olyan meg persze a mesében sincs, h pont fele-fele legyenek meg az emberek. A lényeg, hogy a végére öt ember kivételével mindenki oda ment, ahová akart az elejétől fogva. A szakmai gyakorlatomat egy nyelviskolában kell majd teljesítenem, 3 alkalommal leszek bent 4-4 órát. A szobatársammal leszek együtt, szóval ez is jól sikerült. De amíg a gyakorlatvezetőt megtaláltuk, hát az kalandos volt. A nő szinte soha nem volt bent, ma kaptuk el véletlenül, és így is öt perc alatt lerendezett minket. Látszik, hogy fontos neki a dolog :)
És náthás is lettem hála az égnek. Elkaptam valakitől, csak nem tudom meghatározni a hordozót, mert mindenki beteg volt már rajtam kívül :) Most megyek, haldoklom tovább..
hogy úgy dőlt össze minden, mintha omlani akarna..
2008.02.05. 15:24 | flying | Szólj hozzá!
Azért nem írtam pár napja, mert nem sok minden történt velem. Itthon voltam, és amikor nem unatkoztam, akkor elég érdekes dolgok történtek velem.
Két sráccal MSN-ezek már egy ideje, és mindketten találkozni akarnak velem. Mindketten másért szimpatikusak, mindkettőjüket kedvelem.. De a baj (?) az, hogy van egy harmadik srác is. Őt már régebb óta ismerem, de csak nemrég kezdtünk ténylegesen megismerkedni egymással, és igazából őt is nagyon kedvelem. A csoporttársam azt mondta, ha háromból egy sem lesz meg, akkor menthetetlen balf*sz vagyok.. Már bocsánat, csak idéztem. Szóval most minden délután ülök a gép előtt, mint aki a megváltást várja, és minimum 3 ablak van nyitva... Ők nem tudnak egymásról, illetve akit régebb óta ismerek, ő tud a többiekről. Estére már úgy nézek ki, mint egy elmebeteg. Az egyik barátnőmet traktálom mindig az épp aktuális lelkiállapotommal, de kezdem már nála is túlfeszíteni a húrt :( Lehet, hogy én sem bírnám a saját rinyálásomat.
Most megyek, sütök egy sütit, hátha közben megjön az ihletem, hogy mit csináljak ennyi pasival. Nem sajnáltatom magam, semmi ilyesmiről nincs szó, csak nem tudom kezelni a helyzetet! Na majd rájövök...
Két sráccal MSN-ezek már egy ideje, és mindketten találkozni akarnak velem. Mindketten másért szimpatikusak, mindkettőjüket kedvelem.. De a baj (?) az, hogy van egy harmadik srác is. Őt már régebb óta ismerem, de csak nemrég kezdtünk ténylegesen megismerkedni egymással, és igazából őt is nagyon kedvelem. A csoporttársam azt mondta, ha háromból egy sem lesz meg, akkor menthetetlen balf*sz vagyok.. Már bocsánat, csak idéztem. Szóval most minden délután ülök a gép előtt, mint aki a megváltást várja, és minimum 3 ablak van nyitva... Ők nem tudnak egymásról, illetve akit régebb óta ismerek, ő tud a többiekről. Estére már úgy nézek ki, mint egy elmebeteg. Az egyik barátnőmet traktálom mindig az épp aktuális lelkiállapotommal, de kezdem már nála is túlfeszíteni a húrt :( Lehet, hogy én sem bírnám a saját rinyálásomat.
Most megyek, sütök egy sütit, hátha közben megjön az ihletem, hogy mit csináljak ennyi pasival. Nem sajnáltatom magam, semmi ilyesmiről nincs szó, csak nem tudom kezelni a helyzetet! Na majd rájövök...
if I only could, be running up that hill
2008.01.30. 12:55 | flying | Szólj hozzá!
Hű.. Messze van már az utolsó bejegyzésem. Pénteken a barátnőmmel vásároltam, ami jó volt nagyon, beszélgettünk, és megnyugtattam, hogy nemsokára énis visszatérek tanulóvárosomba, úgyhogy nem kell sokáig hiányolnia a társaságomat. Vettem neki egy karkötőt, mert szegény már hónapok óta ácsingózik rá, de sosem volt pénze. Nekem meg most épp volt, és úgy döntöttem, megajándékozom. Persze nem akarta elfogadni, de a rábeszélőképességem csodákra képes :)
A hétvégét Pécsen töltöttem, de igazából nem történt semmi különleges. Napjaink nagy részét a lakásban töltöttük, Jetixet és Vivát bámultunk felváltva. Megtudhattuk, hogy mik a No Thanx top negyvenes rockbandái. Nagy élmény volt, mondanom sem kell. Egyik este kimentünk sétálni, láttuk, ahogy a rendőrbácsik letartóztatnak egy csúnya bácsit, és a Mekiben akadt néhány szemtelen ifjú bámulónk. Hát ők viccesek voltak, és egész kicsit feltűnőek.
És buszozhattunk 3 órát hazafelé. Na az volt a szépséges, minden kis megállóban megálltunk, a végére azt hittem, soha nem ülök többé buszra. Szóval elzötyögtünk kellemesen haza, itthon pedig várt rám az életmódváltás, amit függőben hagytam erre a két napra. Hétfő este óta járok futni becsületesen (azaz eddig két alkalom történt meg), valamint vedelem a csalánteát, aminek az íze rossz, és állandóan pisilnem kell tőle, de állítólag jót tesz. Hát én elhiszem. Tegnap este voltunk bevásárolni, és 5 percig csorgattam a nyálam a csokik előtt, de a tesóm elráncigált, és felvilágosított, hogy én most épp életmódot váltok.. Milyen rendes tőle.
Na és extra jó hírnek örvendhettem tegnap este, miután közölték velem a csoporttársaim, hogy nem jövő héten kezdődik a suli, hanem 11-én. De miért, ó, miért teszik ezt velem? Lassan az unalom fog velem végezni itthon, már a mosogatásra is rávisz a lélek lassan. Tegnap már a szobámat is kitakarítottam!!! Ezek baljós előjelek. Mondjuk mozogni már nem nagyon tudok, mert szétszed az izomláz, főleg a lábamban, de a hasamat sem kíméli. Azért nem mondok le a futásokról, legalább úgy érezhetem, hogy teszek valamit az egészségemért. De ez a csalántea tényleg gáz.
A hétvégét Pécsen töltöttem, de igazából nem történt semmi különleges. Napjaink nagy részét a lakásban töltöttük, Jetixet és Vivát bámultunk felváltva. Megtudhattuk, hogy mik a No Thanx top negyvenes rockbandái. Nagy élmény volt, mondanom sem kell. Egyik este kimentünk sétálni, láttuk, ahogy a rendőrbácsik letartóztatnak egy csúnya bácsit, és a Mekiben akadt néhány szemtelen ifjú bámulónk. Hát ők viccesek voltak, és egész kicsit feltűnőek.
És buszozhattunk 3 órát hazafelé. Na az volt a szépséges, minden kis megállóban megálltunk, a végére azt hittem, soha nem ülök többé buszra. Szóval elzötyögtünk kellemesen haza, itthon pedig várt rám az életmódváltás, amit függőben hagytam erre a két napra. Hétfő este óta járok futni becsületesen (azaz eddig két alkalom történt meg), valamint vedelem a csalánteát, aminek az íze rossz, és állandóan pisilnem kell tőle, de állítólag jót tesz. Hát én elhiszem. Tegnap este voltunk bevásárolni, és 5 percig csorgattam a nyálam a csokik előtt, de a tesóm elráncigált, és felvilágosított, hogy én most épp életmódot váltok.. Milyen rendes tőle.
Na és extra jó hírnek örvendhettem tegnap este, miután közölték velem a csoporttársaim, hogy nem jövő héten kezdődik a suli, hanem 11-én. De miért, ó, miért teszik ezt velem? Lassan az unalom fog velem végezni itthon, már a mosogatásra is rávisz a lélek lassan. Tegnap már a szobámat is kitakarítottam!!! Ezek baljós előjelek. Mondjuk mozogni már nem nagyon tudok, mert szétszed az izomláz, főleg a lábamban, de a hasamat sem kíméli. Azért nem mondok le a futásokról, legalább úgy érezhetem, hogy teszek valamit az egészségemért. De ez a csalántea tényleg gáz.
régi névre nyomom rá, hogy 'save as'
2008.01.24. 13:55 | flying | Szólj hozzá!
Mindenki életmódot vált. Csalántea, tornagyakorlatok, egészséges étrend. Azt hiszem, le vagyok maradva. Csatlakoznom kellene a mozgalomhoz, mivel februártól úgyis kénytelen leszek - a kollégiumi konditerem nagyon csábítja a többieket, és ami azt illeti, egy kis mozgás tényleg jó lenne, mert el fogunk tunyulni. És ha mindenki már most nekiáll, akkor nekem is kéne, mert sokkal rosszabb formában leszek, mint ők. Szégyen lenne :)
Tegnap találkoztam az ismerősömmel. Jó volt, kicsit kibeszéltük magunkat. Két és fél órát üldögéltünk, aztán ment mindenki amerre lát. Mikor hazaértem, csak akkor jöttem rá, hogy ma van a Fonogram 2008 Díjátadó ünnepség, de már mindegy volt, mert lekéstem a lényegről. És amúgy is mindegy lett volna, mert a 30Y nem nyert a kategóriájában - ami érthetetlen, logikátlan, és elképesztő :)
Még mindig nem tudom biztosan, hogy megyek-e Pécsre szombat reggel, mert a barátnőm még nem rendezte el a szüleivel. Az viszont tuti, hogy holnap elmegyek vásárolni. Legjobb barátnő délig suliban, az én vonatom kb egyre ér majd be, szóval pont jó lesz.
Nem tudom, mit fogok ma enni, mert nincs itthon az égvilágon semmi :P Nem baj.. De étlen-szomjan nem vagyok képes felvenni a testedzés fonalát... Pedig este el kellene mennem futni. Na ezzel kapcsolatban még el kell határoznom magam.
Tegnap találkoztam az ismerősömmel. Jó volt, kicsit kibeszéltük magunkat. Két és fél órát üldögéltünk, aztán ment mindenki amerre lát. Mikor hazaértem, csak akkor jöttem rá, hogy ma van a Fonogram 2008 Díjátadó ünnepség, de már mindegy volt, mert lekéstem a lényegről. És amúgy is mindegy lett volna, mert a 30Y nem nyert a kategóriájában - ami érthetetlen, logikátlan, és elképesztő :)
Még mindig nem tudom biztosan, hogy megyek-e Pécsre szombat reggel, mert a barátnőm még nem rendezte el a szüleivel. Az viszont tuti, hogy holnap elmegyek vásárolni. Legjobb barátnő délig suliban, az én vonatom kb egyre ér majd be, szóval pont jó lesz.
Nem tudom, mit fogok ma enni, mert nincs itthon az égvilágon semmi :P Nem baj.. De étlen-szomjan nem vagyok képes felvenni a testedzés fonalát... Pedig este el kellene mennem futni. Na ezzel kapcsolatban még el kell határoznom magam.
és ami tud úgy lenni az biztos, hogy úgy van
2008.01.23. 12:32 | flying | Szólj hozzá!
Túltettem magam a történteken. Barátaim szerint a srác hülye... Több okból is. Egyrészt, mert elküldött, másrészt pedig a kifogások, amiket felhozott, elég gyengék. Ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondja, hogy visszamennyééé :) Első kifogás: a függetlenség híve vagyok... Na neee! Második kifogás: csak fogadásból regisztráltam... Ja persze, és azért nézi meg az oldalt minden nap 2szer.
Na de most már tényleg elég belőle. Este programom van - végre. Beülök egy kávézóba egy barátommal. Egyik nap be kellene iktatni a szemészt is, mert azt mondta, ha már egész nap hordom a lencsét, akkor ugorjak be 10 másodpercre, míg megnézi az illeszkedését, meg míg beszámolok, hogy eddig hogy mennek a dolgok.
Most mindenki engem akar vigasztalni. Meg összevissza dícsérgetnek. Lehet, hogy többször kellene felkennem magam a falra, és akkor több szeretetet kapnék :D Na de kapok így is eleget :)
Viszont megint elkezdett nyomulni a srác, aki szilveszterkor, illetve inkább utána bepróbálkozott. Nem tudom, mit csináljak vele. Messze lakik.. Jaaaaj. A legjobb barátnőm szerint, ha igazán tetszene, akkor ez nem lehetne akadály. Lehet, hogy igaza van. Tegnapi senkivel sem beszélős hangulatom szerencsére szertefoszlott, így képes vagyok kikommunikálni a bennem rejlő feszültséget. Az emberek azt hiszik, ha itthon vagyok, nem történhet velem semmi, csak maga az unalom. Az utóbbi pár nap bebizonyította, hogy ez nem így van.
Na de most már tényleg elég belőle. Este programom van - végre. Beülök egy kávézóba egy barátommal. Egyik nap be kellene iktatni a szemészt is, mert azt mondta, ha már egész nap hordom a lencsét, akkor ugorjak be 10 másodpercre, míg megnézi az illeszkedését, meg míg beszámolok, hogy eddig hogy mennek a dolgok.
Most mindenki engem akar vigasztalni. Meg összevissza dícsérgetnek. Lehet, hogy többször kellene felkennem magam a falra, és akkor több szeretetet kapnék :D Na de kapok így is eleget :)
Viszont megint elkezdett nyomulni a srác, aki szilveszterkor, illetve inkább utána bepróbálkozott. Nem tudom, mit csináljak vele. Messze lakik.. Jaaaaj. A legjobb barátnőm szerint, ha igazán tetszene, akkor ez nem lehetne akadály. Lehet, hogy igaza van. Tegnapi senkivel sem beszélős hangulatom szerencsére szertefoszlott, így képes vagyok kikommunikálni a bennem rejlő feszültséget. Az emberek azt hiszik, ha itthon vagyok, nem történhet velem semmi, csak maga az unalom. Az utóbbi pár nap bebizonyította, hogy ez nem így van.
mondom, hiába - avagy kopp
2008.01.22. 20:15 | flying | Szólj hozzá!
Hát, ekkorát is régen égtem már. De, hogy miért nem állítottak le a barátaim, mielőtt még megtettem volna??? Mire jók a barátok?
Na, a lényeg (gyorsan leírom, mielőtt kitalálnék valami hangzatos hazugságot): le lettem koptatva. Finoman, kedvesen, viccesen - egyértelműen!
Ezennel lezártnak tekintem a témát. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha szembejön velem az egyetemen. Elsüllyedek.. Vagy mi? Úgy teszek, mintha mi sem történt volna... Ez lesz a legjobb. Holnap találkozom egy ismerősömmel, hétvégén pedig Pécsen leszek egy barátnőmmel. Addig még feldolgozom a történteket, és talán képes leszek a szemébe nézni egy szép napon..
Most megyek is. Nincs mit mondanom, a saját lényem kifogásolásán kívül.. Úgyhogy hagyom is. Jaj nekem..... Végem!!
Na, a lényeg (gyorsan leírom, mielőtt kitalálnék valami hangzatos hazugságot): le lettem koptatva. Finoman, kedvesen, viccesen - egyértelműen!
Ezennel lezártnak tekintem a témát. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha szembejön velem az egyetemen. Elsüllyedek.. Vagy mi? Úgy teszek, mintha mi sem történt volna... Ez lesz a legjobb. Holnap találkozom egy ismerősömmel, hétvégén pedig Pécsen leszek egy barátnőmmel. Addig még feldolgozom a történteket, és talán képes leszek a szemébe nézni egy szép napon..
Most megyek is. Nincs mit mondanom, a saját lényem kifogásolásán kívül.. Úgyhogy hagyom is. Jaj nekem..... Végem!!
tudod, azt az igazi elsőt... (avagy társkeresők rulz)
2008.01.21. 11:56 | flying | Szólj hozzá!
A szobatársam szerint elérkezett számomra a vég. Ezt akkor adta tudtomra, mikor közöltem vele, hogy regisztráltam egy bizonyos társkereső oldalra. Szerinte egyrészt felesleges, másrészt gáz. Hát igen, lehet, hogy van benne valami, ugyanis kaptam már néhány levelet, amiket véleményem szerint nem érdemes említeni, maximum elrettenésképp mutogatnám a fiatal kislányoknak. Kiemelném a kedvencemet: egy nős, kétgyermekes férfit, aki a kötözős-korbácsolós szexre bukik. Hát, nem mondom, hogy nem lepett meg, az első percben tényleg nem tudtam, sírjak, vagy röhögjek, vagy mi is legyen, de tényleg.
A remény akkor látszott felcsillanni, mikor kezembe vettem a sorsom irányítását, és kicsit körülnéztem a szóba jöhető pasik között. Csak a képeken futottam át, nem néztem adatlapot, így esett meg, hogy megakadt a szemem egy ismerős arcon. A csoporttársam volt, meg mellette az egyik haverja, és hamar kiderült, hogy ez a másik srác adatlapja. Aki mellesleg véleményem szerint jó pasi........ Szóval, most jön a dolog női logika része. Körülbelül egy napomba került, amíg körbekérdeztem minden, számomra fontos és kevésbé fontos embert a környezetemben, de tényleg MINDENKIT, hogy most mit csináljak. Egyedül a szobatársam mondta azt, hogy ő nem írna neki a helyemben, mert az furán venné ki magát. De a végén ő is belátta, hogy valamit tenni kell, szóval bíztatni kezdett ő is. Tehát első probléma megoldva, eldöntöttem: írok neki.
Jaja. Na de MIT??! Ezzel kapcsolatban viszont, mivel mindenki mást mondott, úgy döntöttem, finom leszek és nőies, nem rontok ajtóstul a házba. Olyan kis vicces-komoly levelet írtam, néhány célzással, poénkodással, stb. Bevetettem a kreatív énemet... Most úgy izgulok, hogy mit ír vissza!!! Mintha kb. 13 lennék....
Na, majd beszámolok a fejleményekről.
A remény akkor látszott felcsillanni, mikor kezembe vettem a sorsom irányítását, és kicsit körülnéztem a szóba jöhető pasik között. Csak a képeken futottam át, nem néztem adatlapot, így esett meg, hogy megakadt a szemem egy ismerős arcon. A csoporttársam volt, meg mellette az egyik haverja, és hamar kiderült, hogy ez a másik srác adatlapja. Aki mellesleg véleményem szerint jó pasi........ Szóval, most jön a dolog női logika része. Körülbelül egy napomba került, amíg körbekérdeztem minden, számomra fontos és kevésbé fontos embert a környezetemben, de tényleg MINDENKIT, hogy most mit csináljak. Egyedül a szobatársam mondta azt, hogy ő nem írna neki a helyemben, mert az furán venné ki magát. De a végén ő is belátta, hogy valamit tenni kell, szóval bíztatni kezdett ő is. Tehát első probléma megoldva, eldöntöttem: írok neki.
Jaja. Na de MIT??! Ezzel kapcsolatban viszont, mivel mindenki mást mondott, úgy döntöttem, finom leszek és nőies, nem rontok ajtóstul a házba. Olyan kis vicces-komoly levelet írtam, néhány célzással, poénkodással, stb. Bevetettem a kreatív énemet... Most úgy izgulok, hogy mit ír vissza!!! Mintha kb. 13 lennék....
Na, majd beszámolok a fejleményekről.
te meg kezdjél most valamit ezzel
2008.01.17. 21:01 | flying | Szólj hozzá!
A mai nap, azt hiszem, unalmasnak mondható, de azért én mindjárt találok tanulságot. Vegyük sorra az eseményeket. Először is, felkeltem, mint akinek semmi dolga nincs - jó érzés volt - fél 12kor. Nem szégyenkezem, hisz tényleg semmi dolgom nem volt. Félóra alatt összekapartam magam, és lassan elkezdtem a kontaktlencse-hadműveletet. Rekordot döntöttem, dagadtam a büszkeségtől, félóra alatt sikerült bevarázsolnom a szemembe. Az optikus határozott utasítását akartam követni, ezért megállapítottam, hogy egy óra van, tehát háromkor ki kell vennem a haszontalanokat.
Aztán gyártottam reggelit - ebédet? - no mindegy, szóval táplálkoztam. Fellibbentem MSN-re, ahol volt osztálytársak tömkelege rohant meg az ilyenkor szokásos hogy vagyokkal, mi van veledekkel, hogy aztán 10 perc után elapadjon a beszélgetés patakocskája. Csodálkoztam is, hisz több mint fél éve nem hallottam róluk, és előtte sem voltunk különösebben jóban. Erre tessék. Mindenki meg van bolondulva azért, hogy megtudhassa, hol tanulok manapság.
Aktivitásom mai maximuma abban teljesedett ki, hogy elmentem boltba darált húsért, ami a spagetti elengedhetetlen kelléke. Megbeszéltem egy közös lazulást egy régi baráttal, aki már eléggé hiányzik, átsegítettem a lelki válságon egy régi ismerőst, aki elég szomorú helyzetben van, és olyanokkal beszélgettem, akikkel már hónapok óta nem. Mindezt itthonról.
Lelki szemetesládának érzem magam. És rám nem kíváncsi senki. Ez nem depis nyáladzás, meg önsajnálat, hanem tény. "És te hogy vagy? Jaj képzeld..." - A mai nap legjellemzőbb mondatai. Miért nem várják meg a választ? C-c-c... Szép. No majd holnap tán jobb lesz. Korábban fogok kelni, azt hiszem :)
Aztán gyártottam reggelit - ebédet? - no mindegy, szóval táplálkoztam. Fellibbentem MSN-re, ahol volt osztálytársak tömkelege rohant meg az ilyenkor szokásos hogy vagyokkal, mi van veledekkel, hogy aztán 10 perc után elapadjon a beszélgetés patakocskája. Csodálkoztam is, hisz több mint fél éve nem hallottam róluk, és előtte sem voltunk különösebben jóban. Erre tessék. Mindenki meg van bolondulva azért, hogy megtudhassa, hol tanulok manapság.
Aktivitásom mai maximuma abban teljesedett ki, hogy elmentem boltba darált húsért, ami a spagetti elengedhetetlen kelléke. Megbeszéltem egy közös lazulást egy régi baráttal, aki már eléggé hiányzik, átsegítettem a lelki válságon egy régi ismerőst, aki elég szomorú helyzetben van, és olyanokkal beszélgettem, akikkel már hónapok óta nem. Mindezt itthonról.
vizsgaidőszak
2008.01.16. 23:12 | flying | Szólj hozzá!
Bemutatkozás. Nevem nem nagyon van, egyetemista vagyok egy közepes városban, két testvérrel rendelkezem, kevés baráttal, akikre viszont rábíznám az életem. Nem vagyok depressziós, magányos, nincs túl sok problémám, nem kell, hogy sokan olvassák, amit alkotok, mert magamnak csinálom. Hogy milyen vagyok, talán idővel kiderülhet, ha követed, amiket írkálok. Ennyi :)
Ez az első bejegyzésem, talán nem illene mindjárt a sulival kezdeni, de most ez lesz. Ma délután hivatalosan is végetért életem első vizsgaidőszaka. Lett két négyesem és egy ötösöm, ami, azt gondolom, nem rossz arány egy kezdőhöz képest. Megnéztük a következő félév tantárgyait, háááát... Nem biztos, hogy ilyen könnyen megússzuk, mint most. De erre még igyekszem nem gondolni. Hanem inkább az előttem álló két és fél hétre, amiben nem látok szerepet a suli számára. Annál inkább tervezek pihenést, vásárlást (mégiscsak lány vagyok, na..), egy kis takarítást, főzőcskézést, és nem unatkozást.
Holnap meg kell próbálnom beerőltetni megint a kontaktlencsémet... Eeee, előre élvezem... Ma csupán egy órán keresztül nyomkodtam a szilikont a szememnek az optikusnál, mire sikerült belenyomni a lencséket. Erre mondják az okosok, hogy te akartad. Csak reménykedem, hogy azért lassan belejövök, és könnyebben fog menni. Nem lenne poén minden reggel azért egy órával korábban kelni, hogy sikerüljön berakni a lencséket. Fárad is a szemem, lehet, hogy megerőltettem, miközben benne nyúlkáltam :P Fáradt is vagyok, korán keltem. Úgyhogy most nyugovóra térek, holnap pedig ismét építő jellegű feladatokat oldok majd meg.
Jóéjt.
Ez az első bejegyzésem, talán nem illene mindjárt a sulival kezdeni, de most ez lesz. Ma délután hivatalosan is végetért életem első vizsgaidőszaka. Lett két négyesem és egy ötösöm, ami, azt gondolom, nem rossz arány egy kezdőhöz képest. Megnéztük a következő félév tantárgyait, háááát... Nem biztos, hogy ilyen könnyen megússzuk, mint most. De erre még igyekszem nem gondolni. Hanem inkább az előttem álló két és fél hétre, amiben nem látok szerepet a suli számára. Annál inkább tervezek pihenést, vásárlást (mégiscsak lány vagyok, na..), egy kis takarítást, főzőcskézést, és nem unatkozást.
Holnap meg kell próbálnom beerőltetni megint a kontaktlencsémet... Eeee, előre élvezem... Ma csupán egy órán keresztül nyomkodtam a szilikont a szememnek az optikusnál, mire sikerült belenyomni a lencséket. Erre mondják az okosok, hogy te akartad. Csak reménykedem, hogy azért lassan belejövök, és könnyebben fog menni. Nem lenne poén minden reggel azért egy órával korábban kelni, hogy sikerüljön berakni a lencséket. Fárad is a szemem, lehet, hogy megerőltettem, miközben benne nyúlkáltam :P Fáradt is vagyok, korán keltem. Úgyhogy most nyugovóra térek, holnap pedig ismét építő jellegű feladatokat oldok majd meg.
Jóéjt.
